Röviden rólam:

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy bemutassam a hobbim, megosszam a tapasztalataimat a helikoptermodellezésről. 1997 őszén vásároltam az első helikoptermodellemet, ami egy robbe Moskito Basic volt. Ez egy német gyártmányú kit volt, csak váz, és a kb. 500 mm-es falapátokat tartalmazta. Annak idején, a legnagyobb modellbolt a Megamodell volt, itt vásároltam. A tulajdonos nagyon segítőkész volt, minden kiegészítőt megkaptam tőle, a távirányítótól a motoron át a szervókig, így el tudtam kezdeni az építést. Helikopterezés előtt autóztam, Tamiya 1:8 és 1:10 méretarányú modellekkel. Ezeket nagyon sokszor szereltem, nagy rutinra tettem szert az összeállítási rajzok olvasásában, értelmezésében. Volt pár robbe által kiadott katalógusom, ahol 15-20 modell robbantott ábrája volt, órákat voltam képes eltölteni a rajzok böngészésével, értelmezésével, mi hogyan működik, mit miért alkalmaznak.
A helikopter 1998 tavaszára elkészült. No, felmerült a kérdés, hogyan tovább, nincs semmi tapasztalatom, hogy is kell beállítani, vagy egyáltalán mi ez. internet nagyon módjával volt még és ilyen jellegű oldalak szinte semmi. Azt ajánlották, menjek ki a Mátyásföldi modellezőkhöz, majd segítenek. Na, nagy mellénnyel a tudatlanok minden bátorságával kimentem a modellezőkhöz. Juhász Bandi volt akkor a legtapasztaltabb helikoptermodellező, emlékszem, ült a kempingszékében, és csak úgy ránézett a helire, aztán csak annyit mondott, “fiacskám, most szépen menj haza, nézd meg újra a rajzokat, és ha rendesen összeraktam, akkor találkozunk újra.
No összeszedtem a “motyót” hazakullogtam, majd megnéztem a rajzokat, ahogy tanácsolták. Igen a farokmechanika fordítva működött, a befogók nem jól álltak, ha ezzel felszálltam volna, pörgés-forgás-törés lett volna. A hiller mechanikával is volt valami, már nem emlékszem így 20 év távlatából.
Aztán szépen kitavaszodott, bár jó kis szeles turbulens volt 1998 tavasza, alig voltak szélmentes napok. Nagy Zoli vett a szárnyai alá, segített beállítani a mechanikát. Mivel nem volt még elérhető akkoriban szimulátor, csak a trainerezés jöhetett szóba. Zoli, nagyon segítőkészen járt ki velem gyakorolni. Akkoriban Páty környékén egy dombtetőre jártunk. Egyszer, amikor kiment a csapat, Zoli hívott, hogy nem tud kijönni egyéb elfoglaltsága miatt. Na, gondoltam, akkor ma csak néző leszek. Zoli mondta, hogy szerinte már egyedül is fel tudok szállni, nyugodtan próbálkozzak, olyan 20 start lehetett a kezeimben. Igaza volt, aznap 8 startot repültem egyedül, de még tanulókerettel. Aztán egy másik alkalommal otthon felejtettem a tanulókeretet, megint pánikszerűen hívtam a mentort, hogy most akkor mi lesz, megint csak rábeszélt, hogy nem kell már nekem az. Ismét igaza lett. Jó ha az embernek van egy ilyen hozzáértő mestere.
Gyakorolgattam, egyszer elmentem a Hangár utcai modellező klubba, az udvarán próbálgattam a repülést. Akkor még csak extrém lebegtem, próbálgattam a nyolcasozást. Azon a délutánon tanultam meg a rendes nyolcas repülést.
Röviden, így indult a modellező karrierem, idestova 20 éve.
Folyt. köv.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.